A felvilágosodás

A felvilágosodás a 18. században kialakult eszmerendszer, mely középpontjába az emberi értelmet helyezte. Szembeszállt a kötöttségekkel, a tekintélyelvűséggel, az egyházzal. Megjelenése hozzájárult a polgárság kialakulásához.

A korszak gondolkodói úgy vélték, az ismeretek elsajátításának módja a tapasztalás és a kísérletezés. Ezért vált a korszak jelmondatává a horatiusi idézet: „Sapere aude!”, azaz Merj gondolkodni! Ennek köszönhetően a természettudományok (matematika, csillagászat, földrajz, fizika) törtek előre. A csillagászatban Kopernikusz, Kepler és Galilei munkássága bizonyossá tette, hogy a földközpontú (geocentrikus) világkép helytelen, így felváltotta a napközpontú (heliocentrikus). Newton megalkotta a tömegvonzás törvényét, ezzel magyarázva a világegyetem működését.

A felvilágosodás a filozófia kiteljesedését is elhozta az angolokkal az élen. John Locke és David Hume nevéhez köthető az empirikus felfogás. Ennek lényege, hogy érzéki tapasztalatok által kell megismerni a világot, és kísérlet által bizonyítani egy állítás helyességét.

Az ismeretek megszerzésének két útját dolgozták ki. Az egyes adatokból levezetett tudományos általánosítás az indukció, az általánosból az egyénre levezetett megismerés pedig a dedukció.

A felvilágosodás legfőbb gondolatai közé tartozott minden kötöttség elvetése. Ez vonatkozott az egyházra és minden babonára, mert azok ésszerűtlenek és tudományosan nem megmagyarázhatóak voltak. Isten létét mégsem utasították el (ateizmus), mert a világ keletkezésére akkori tudásukkal nem tudtak magyarázatot adni. Úgy gondolták, hogy létezik Isten, megteremtette a világot, ám utána magára hagyta, nem avatkozik bele (ingaóra). Az emberek dolga, hogy megismerjék a természet törvényeit és alkalmazzák. Ez volt a deista felfogás. A deisták, bár hittek Istenben, az egyház közvetítő szerepét elvetették.

Elvetették a születési előjogokat és a társadalmi rend intézményeit, törvényeit is. Minden embert egyenlőnek tekintettek, ebből alakult ki a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas egysége, mely később a francia forradalom jelszava lett. Bár a gondolkodók békés változtatást akartak pusztán az igazság oktatásával és a tudományok megismertetésével, követőik nem riadtak vissza az erőszakos forradalomtól sem.

A felvilágosult gondolkodókhoz kapcsolható a sötét középkor elnevezés is. Azt tartották, a középkor embere csak az egyházi tanításokra hagyatkozott, saját elméjét nem használta, ezért sötétségben élt. Saját 18. századukat azonban a fény századának tartották.

Fő problémának a továbbra is jelenlévő tudatlanságot tartották, ezen a művészeteken keresztül próbáltak változtatni. Ebből a célból jött létre az Enciklopédia 1751 és 1772 között, mely 28 kötetben foglalta össze a kor ismeretanyagát.

A felvilágosodás uralkodó stílusirányzata a klasszicizmus volt, mely az antik görög és római művészetet tartotta követendő példának (emiatt a reneszánszt is előzményének tekinthetjük). Az antik művészetet tökéletesnek tartották, tanulmányozásával pedig saját koruk tökéletes alkotásait szerették volna létrehozni. Azt vallották, hogy a művészetnek nem csak a szemet kell gyönyörködtetnie, hanem a tanítania is kell.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.