Az angol regény

Az új irodalmi műfaj kialakulása

A 18. századra Angliában kibontakozott a polgári kultúra. Az irodalom szakított a klasszicizmus művészeti formáival, bár a racionalizmust és a kritikus szemléletmódot átvette, így elsődleges feladata a valóság sokrétűségének és érdekességének a kifejezése volt. Az angol klasszicizmusban a tudományos jelleg volt erős. Divatos szépirodalmi műfaj az eposz, a tragédia és a szatíra.

A korban a jellemző irodalmi műfajok az érdekes, megtörtént eseményekről szólnak: ilyen az önéletrajz, a napló és az úti beszámoló. A valóban megtörtént kalandok helyét azonban fokozatosan a kitalált (fiktív) történetet elmondó regény veszi át, és ez a modern nagyepikai műfaj lesz a XIX. századra a polgári irodalom egyik legnépszerűbb ága. A közélet színterén (jobbára a sajtóban) a nézetek ütköztetésének új keletű műfajai: az értekezés, a röpirat és a pamflet.

A költészet háttérbe szorult, a költők pedig, akik a költészet önállóságát (autonomitását) vallották, kezdtek elidegenedni az olvasóközönségtől. Ehhez járult még hozzá az ipari forradalom miatti városiasodás, mely eltüntette a költők egyik fő ihletforrását, a tájat.

A polgári életforma magával hozta az üzletiesedést, még az irodalomban is. Míg korábban mecénások támogatták a szerzőket, hogy idejüket és energiájukat az írásra tudják fordítani, a 18. századra ez szükségtelenné vált. A polgárság vásárlóereje képes volt eltartani a szerzőket, ezért sokszor nyomdászok, könyvkereskedők fektettek be írókba, művekbe.

A közízlést kiszolgáló újságok megjelenése kedvezett az írások terjedésének. Gyakori volt, hogy a regények folytatásokban jelentek meg, így tartva fent az érdeklődést. London sajtónegyedében, a Grub Street utcájában tömörültek a könyv- és hírlapkiadók. Ekkor jöttek létre az első folyóiratok is, melyek az újságok igényesebb változatai. A két leghíresebb a The Tatler (Társalkodó, 1709-11) és a Spectator (Figyelő, 1711) volt.

Az irodalmi élet közkedvelt helyszínei voltak a kávézók és a pubok, ahol az írók és a kritikusok gyülekeztek. A 18. század elején több mint 3.000 irodalmi kávéház működött Londonban. Ezek a férfiak gyülekezőhelyei voltak, melyekből később a klubok alakultak.

A klubok tagjai önálló társadalmi osztályt képeztek, ők lettek a „wit”-ek, akiknek az önérzete az arisztokratákéval vetekedett. Egy belső kört képeztek, ők szabták meg az ízlés szabályait, hogy kik tartozhatnak közéjük, a többieket pedig kiszorították és nevetségessé tették.

Daniel Defoe

A kor legnevesebb szerzői közé tartozott Daniel Defoe (1660-1731), az angol regényírás atyja, a legangolabb angol író. Mindenki a Robinson Crusoe (1719) című regénye által ismeri (melyről Rousseau azt mondta, hogy az egyetlen könyv, amit egy felcseperedő ifjúnak olvasnia kell), pedig 400 regényt írt, hírlapi írásai pedig meghaladják az 5000 oldalt.

Defoe írásaira a realista ábrázolásmód jellemző. Nem csak azt tartotta valóságosnak, ami megtörtént, hanem azt is, ami valóságos lehet, megtörténhet. Azaz a tárgyszerű valósághűség helyett a fiktív valóság is realitásként hat.

Daniel Defoe 1660-ban született Londonban. Eredeti neve Foe volt, a de nemesi előtagot maga illesztette neve elé. Családja puritán vallású. Feltehetően papnak készült, de csak angol nyelvű iskolába járhatott, nem is fejezte be tanulmányait, ezért tudását autodidakta módon szerezte.

A nyolcvanas években az iparban és a kereskedelemben próbált szerencsét. Volt harisnyakereskedő és téglagyáros, cilinder-, gyapjú- és borkereskedő. Beutazta Spanyol-, Olasz-, Francia- és Németországot. Vállalkozásai nem voltak túl sikeresek, ezért 1688-ban belépett Orániai Vilmos hadseregébe. A protestáns uralkodó hivatallal jutalmazta: adótisztviselő lett.

Népszerű és nagy hatású hírlapi cikkeivel nevet szerzett magának a londoni újságíróvilágban. Saját lapot is tartott fenn (The Review). Írt egy szatirikus stílusú pamflet, mely miatt az angol parlament a könyvet hóhérral elégettette és a szerző elfogására 50 font jutalmat tűzött ki. Defoe-t Londonban három helyen egy-egy napra pellengérre állították, súlyos pénzbüntetés megfizetésére kötelezték, majd fogságra ítélték. Népszerűsége azonban olyan nagy volt, hogy a londoni lakosság virágokat szórt a pellengérre, ételt és italt vitt neki. A börtönből a kormány egyik minisztere szabadította ki, cserébe a kormány és a királynő szolgálatába állt, mint besúgó. A kormány bukása után megint bebörtönözték, majd újra a kormány hivatalnoka lett, de végül kegyvesztett lett.

Defoe pályát változtatott és hivatásos író lett. Megélhetését az irodalom biztosította. 1719. április 25-én jelent meg a Robinson Crusoe első része. Hihetetlen mennyiségben ontotta a kalandos történeteket, amelyek a kiadóknak hatalmas hasznot hoztak, még a kalózkiadásokkal sem lehetett kielégíteni a hatalmas érdeklődést. Defoe mégis szegényen és nagy nyomorúságban halt meg 1731-ben.

Jonathan Swift

Jonathan Swift (1667-1745), a világirodalom egyik legnagyobb szatirikusa az írországi Dublinban született jómódú angol családban. Előkelő iskolában szerzett diplomát. Orániai Vilmos hatalomra kerülése után Angliába költözött, de a kötöttségeket rosszul tűrte, ezért 1694-ben visszaköltözött Írországba és anglikán lelkésszé szenteltette magát.

Írói tehetségét az elnyomott nép szolgálatába állította, mely hallatlan népszerűséget hozott neki. Amikor 1722-ben egy négy hónapos angliai tartózkodás után visszatért Dublinba, városszerte megkondították a harangokat és örömtüzeket gyújtottak tiszteletére. Írói pályájának kiteljesedése is erre az időre tehető.

Írói pályáját költőként kezdte, mesterkélt ódái után közvetlen hangvételt ütött fel, mely a realizmushoz közelítette. Prózáiban szabadszelleműséget mutatott, kiparodizálta a vallási dogmákat, a barokk maradványokat, a vallásfilozófiát (skolasztika). Hasonló szelleműek pamfletjei (éles gúnyiratai) is.

Fő művében, a Gulliver utazásaiban (1726) meseszerű kalandok sorozatán keresztül szenvedélyesen bírálta az angol társadalmat, a civilizációt, sőt magát az embert is. A négy részből álló mű hatalmas sikert aratott.

A harmincas évektől egyre súlyosabb betegségek gyötörték. Halála előtt vagyonának egy részét egy őrültek házára hagyta. 1745-ben halt meg Dublinban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.