Molière – Tartuffe

Molière élete és munkássága

A francia író Jean-Baptiste Poquelin néven született 1622. január 15-én. Molière az írói és színpadi álneve volt. Az egykori drámaírót, rendezőt és színészt a modern komédia megteremtőjének tekintjük. 1673. február 17-én hunyt el.

Polgári családból származott, apja párizsi királyi kárpitos volt, anyja korán meghalt. A párizsi jezsuitakollégiumban tanult. Tizennyolc éves korában, apja ráhagyományozta a Tapissier du Roi (udvari kárpitos) címet és az ezzel járó hivatalt, mely azzal járt, hogy gyakran találkozhatott XIV Lajos királlyal. Poquelin saját állítása szerint 1642-ben Orléansban jogi doktori címet szerzett, ezt azonban többen vitatják.

1643 júniusában szerelmével, Madeleine Béjart-ral és annak két testvérével Híres színház néven megalapították első színtársulatukat, mely azonban 1645-ben csődbe ment. A társulat tartozásai miatt Molière az adósok börtönébe került, ahonnan útépítő mester kölcsöne mentette ki. Poquelin ekkortól vette fel a Molière nevet, mely egy kis dél-franciaországi falu neve volt. Ezt követően Madeleine-nel együtt vándorszínésznek álltak, és tizennégy éven keresztül a Párizs környéki falvakat járták. 1662-ben feleségül vette Armande-ot, akit ő Madeleine Béjart húgának vélt (valójában Madeleine titkos kapcsolatból született lánya volt).

Ellenfelei a francia udvar felsőbb köreiben kerestek támogatást Molière kihívó realizmusa és engedetlensége ellen. A király Molière mellé állt, rendszeres jövedelmet biztosított neki, és Molière elsőszülött fiának keresztapja lett.

1664-ben Versailles-ban bemutatták a Tartuffe-öt, melyet óriási felháborodás követett (a tartuffe szó ma is azt az ember jelöli, aki csak színleli az erkölcsiséget, a vallásos erényeket). A király fel is függesztette a darab előadását. Némileg átdolgozva 1667-ben ismételten megpróbálta színre vinni a Tartuffe-öt, de a főpapság betiltotta a művet.

Molière ekkor már beteg volt, és jóval kevesebbet írt, mint korábban. 1671-ben meghalt Madeleine Béjart, és ez még jobban legyengítette.

A fösvény és a Tudós nők című kései művei hatalmas sikert arattak. Molière életének talán legismertebb momentuma, amikor a Képzelt beteg előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később saját otthonában meghalt. Az utolsó kenetet nem vehette magához, mert két pap is visszautasította a hívását, a halál pedig már a harmadik megérkezése előtt elérte.

Mivel a kor szokása szerint színészeket nem temethettek megszentelt földbe, csak özvegye, Armande közbenjárására, XIV. Lajos külön engedélyével, éjszaka búcsúztathatták el. Földi maradványait 1792-ben a Panthéonba, majd 1817-ben a Père Lachaise temetőbe helyezték át.

Molière a tragédiát tekintette fontosabb műfajnak, mégis vígjátékai tették közismertté. Ezek az improvizatív játékmódra épülő commedia dell’arte olasz hagyományát követték. A színészek csak a cselekmény vázlatát kapták meg a darab lényeges fordulópontjaival.

Leggyakrabban a házassági bonyodalmakat, a megnemértés témáit, és a fennálló társadalmi rend álságos voltát boncolgatta gúnyolódva, szatirikus hangvétellel, számos esetben pesszimista lezárással. Darabjait közvetlen szükségletre, vagy maga az előadás miatt írta. Az idő szorításában nem volt mindig lehetősége kidolgozni a végkifejletet, így a deus ex machina eszközeit alkalmazta, ettől darabjai még közvetlenebbek.

Célja az emberek javítása volt, miközben mulattatja a közönséget. Örökérvényű emberi tulajdonságokat figuráz ki, legtöbbször a túlzás eszközét használva: álszentség, okoskodás, úrhatnámság, fösvénység. Egy szereplőhöz egy jellem tartozott, ezek a típushősök. A darabok állandó szereplője volt az író szócsöve, a rezonőr. A drámái során eljutunk arra a pontra, ahol már nem lehet nevetni, a mű tragikomikussá válik.

Tartuffe

Az 1664-ben íródott mű Molière egyik legjobban sikerült vígjátéka volt, melyben egy gazember ravaszságával majdnem a végső romlásba taszít egy polgári családot. A klasszicista komédiára jellemző hármas egység elve alapján íródott a darab, egy napon játszódik, egy helyszínen és egy eseményt mutat be. A színhely Orgon párizsi házának szobája, a vígjáték ideje néhány óra.

A jómódú Orgon anyjával, Madame Pernelle-el együtt egy látszólag mélyen vallásos, cselszövő kalandor, Tartuffe befolyása alá kerül, aki a család vagyonára pályázik. Tartuffe színleli az erkölcsös embert, viselkedése és beszédmodora erényes. Bár a családtagok hamarosan átlátnak rajta, de Orgont és anyját nem tudják meggyőzni. Tartuffe terve az, hogy feleségül veszi a háziúr lányát, Mariane-t a vagyonért. Közben Orgon feleségét is megpróbálja elcsábítani. A gazda először nem hiszi el ezt a vádat sem, de mikor az asztal alatt megbújva kihallgatja Tartuffe-öt, el akarja zavarni. A csalónál azonban olyan iratok vannak, melyek börtönbe juttatnák Orgont. A kiérkező rendőr azonban a bűnöző Tartuffe-öt tartóztatja le, mivel a király értesült a történtekről és közbelépett. Ez azt mutatja, hogy bár az író lekötelezettje XIV. Lajosnak, hisz abban, hogy a király igazságos.

A darab műfaja komédia, mely a dráma műnemébe tartozik. A komikumot legtöbb esetben az adja, hogy értékhiány lepleződik le, vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá, de a színdarabok során az értéktelenség lelepleződik. A komédia hősei átlagos alakok, akik szellemi, erkölcsi, jellembeli fogyatékosságuknak vagy nincsenek tudatában, vagy negatív vonásaikat értékesként tüntetik fel. Ez s hozzájárul, hogy komikus konfliktusra épül a darab: kisszerű hősök ütköznek össze, és a küzdelembe belebuknak, felsülnek. A komédiák cselekményében sok a valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen, megoldása pedig mindig szerencsés kimenetelű.

Molière hitt az emberek, erkölcsök javíthatóságában, ezért a komédia műfaját ennek szentelte. A kitűnő megfigyelő író az emberi természetet használta alapanyagként, azt emelte ki, ami nevetséges vagy veszélyes egy-egy karakterben. Úgy vélte, hogy szereplőit a természet mintájára kell megalkotnia, hogy a nézők felismerhessék a kor karaktereit bennük, melyek sok esetben örök emberi típusok.

Saját korának erkölcsi világát azonban elítéli. Az álszentséget negatív értéknek, bűnnek tartja. Tartuffe erkölcsi tételeit is megveti: „alkudozni az Istennel is lehet”, „bűn csak az, aminek híre kel”, „ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke”. Hasonló gondolatok következő művében, a Don Juanban is megjelennek: „a képmutatás mestersége a legelőnyösebb … akinek van esze, az alkalmazkodik korának bűneihez”.

Írói értékrendjének csúcsán a családi összetartás pozitív értéke áll. Műveiben ezért teszi céltáblává az önkényeskedő, autokrata apákat. Állást foglal az őszinte érzéseken alapuló házasság mellett a feudális családjoggal szemben.

Értékítéletet dramaturgiailag is kihasználja: ha valaki mindenkit ócsárol környezetében (Pernelle-né), azt ellenszenvessé, ha valaki dönthet mások sorsáról, de emberileg nem alkalmas a feladatra (Orgon), akkor azt negatív alakká minősíti az olvasóban. Ezzel a bennünk levő értékrendszerre épít az író.

Moliére végső üzenete: az emberek lelkében élő rend és harmónia utáni vágynak két démonikus ellensége van: a fanatizmus és a gonoszság. Ezek ellen küzdeni pedig mindenkori emberi kötelesség.

Tartuffe
Semmit nem tudnak róla (Damis és Dorine szerint egy parasztszármazású nincstelen ember, Orgon szerint elszegényedett nemes, a király tisztje szerint régóta körözött bűnöző), álszent, képmutató, hatalom-és pénzéhes ember, neve azt jelenti: szélhámos, truffer francia igéből ered melynek jelentése csalni, Tartufo olasz színész nevéből származik.

Orgon
Tehetős párizsi polgár, de nem tudjuk miből él. A király elleni zavargások idején nyíltan a király mellet foglal állást, de kapcsolata van az ellentáborral is. Egy jó barátját bújtatta a házában. Erről bizonyítékai vannak a házban, egy dobozban. Előző házasságából van két gyermeke, Damis és Mariane. Fiatal felesége lendületet, jókedvet, derűt vitt a házba. Gyerekeit mindenható családapaként kezeli.

Elvira
Orgon felesége. Ő Moliére legnemesebb női alakja. Gyerekeknél nem sokkal idősebb. Szép, kedves, elegáns „ő is gyerek”. Nem tud arról, hogy Orgon Tartuffe-re hagyta a vagyonát és a kazetta titkát.

Damis
Indulatos, önérzetes, tapasztalatlan, kiskorú.

Pernelle asszony

Orgon anyja, a hagyomány és konvenció megtestesítője. Aki elegáns és társasági, az bűnt követ el szerinte. Udvariatlan, fecsegő, ellentmondást nem tűrő. Megszállott, nem hiszi el, hogy Tartuffe becsapta őket. Megfigyelései sokszor helytállóak, pl.: „Dorine nagyon sokat fecseg.” „ Cléante szívesen ad tanácsot.”

Cléante
Elvira testvére, gazdag, elegáns, társasági. A józanész képviselője. A szélsőségektől tartózkodik. Könnyeden, választékosan beszél. Szívesen ad tanácsokat. Ő a rezonőr – az író szócsöve.

Valér
Szerelmes Mariane-ba, őszinte, udvari körökben járatos, értesülést szerez arról, hogy a királynál feljelentették Orgont. Bátor, személyes biztonságát kockáztatja, hogy megmentse a családot. Gazdag.

Dorine
Szolgáló, cseléd. Régebben van a háznál, mint Elvira. Bizalmas a viszonya Orgonnal.

Mariane
Orgon lánya. Valér szerelme. Apai döntések irányítják az életét sokáig.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.