A kuruc kor költészete

A kuruc kor költészete

A kuruc szó egyes elképzelések szerint Dózsa lázadó parasztjainak crux ('kereszt', 'keresztes') elnevezéséből származik, mások török eredetű vagy belső keletkezésű szónak gondolják. Az 1600-as évek közepén tűnik fel 'rabló', 'útonálló', 'csavargó' jelentésben. Kezdetben a Habsburgok ellen lázadó, bujkáló személyeket nevezték így. A Thököly felkelés idején vált általánossá a lázadók, szabadságharcosok kuruc megnevezése.

Az 1660-as és 1730-as évek között a vitézi költészetben a törökellenes gyűlölet mellett egyre inkább megjelent a Habsburg-uralom elleni tiltakozás. Számtalan névtelen szerző írt különböző műfajokban, mint történeti ének, katonadal. Ezen szerzők többsége deákos műveltségű ember volt: iskolamester, protestáns prédikátor (katolikus Habsburgokkal szemben), diák. A kuruc irodalom erőteljesebb kibontakozására a Rákóczi-szabadságharc éveiben került sor.

Ha a 17. századi nemesi költészet alaphangját próbáljuk megjelölni, akkor a panasz, a jajongás hangnemét kell kiemelnünk. A versek címét is sokszor a "siralom" vagy a "jajszó" kifejezések jellemzik. Ez a pesszimista hang megtalálható szinte mindegyik költeményben, még a legharciasabbakban is. Az elesettségére, az elnyomásra, az ősi dicsőségre és a nemzet vergődésére emlékeztetnek, kiutat pedig egyedül az isteni segítségben látnak.

A kuruc költészetnek két ágát különböztethetjük meg: a győzelem és remény dalait illetve a vereség és kiábrándultság fájdalmát megéneklőket. Előbbi felfogása hetyke, ellenséget megvető (Csinom Palkó), utóbbiba a szabadságharc bukásával megjelenő bujdosóénekek tartoznak.

Témáját tekintve beszélhetünk vitézi, vallásos vagy bölcselkedő versekről, melyik mindegyikét áthatják a politikai szenvedélyek, illetve igen erőteljes a szerelmi téma is.

Érdekes típus a tárgyalásokat, gyűlésekét megörökítő verses röpirat. Ezekben a művészi alakítással nem sokat törődtek, a lényeg a politikai mondanivaló félreérthetetlen megjelenítése volt. A verses politikai vita olyan formában is jelentkezett, hogy az egyik fél álláspontját képviselő versre a másik fél verses vitairattal válaszolt. Mind a kurucok, mind a labancok érveket és ellenérveket sorakoztattak fel, próbálva meggyőzni a másik felet.

Ezeket elsősorban forrásértékük, történeti dokumentum-voltuk teszi jelentőssé. Nagy részük száraz, költőietlen munka, de gyakran átforrósodnak, s ekkor igazi lírai képeket olvashatunk.

Mikes Kelemen (1690–1761)

Pázmány Péter mellett a legjelentősebb prózaíró volt. Zágonban született, erdélyi református köznemesi családban. Apját 1691-ben a császáriak halálra kínozták. Tanulmányait a kolozsvári jezsuita kollégiumban végezte, majd kamarásként II. Rákóczi Ferencet szolgálta, követve őt a száműzetésbe is. Túlélte bujdosó társait, a felkínált kegyelmet elutasította. 1741-ben azonban az ő kérelmét utasították el. 1761-ben Rodostóban halt meg pestisben.

Legjelentősebb munkája a Törökországi levelek című emlékirata. Ezt a törökországi Rodostóban írta egy fiktív (képzeletbeli) személyhez. A mű eredeti címe „Constantinapolyban Groff P…E…irott leveli M…K…” volt. Ezt 1794-ben Kulcsár István író, lapszerkesztő változtatta meg, mikor Szombathelyen nyomtatásban megjelentette az összesen 207, valódi keltezéssel ellátott levelet. Az írás könnyed, szellemes stílusú, anekdotázó, naplószerű vallomás.

Mikes ezen kívül rendkívüli fordítói munkát végzett, több kötetnyi művet írt át franciáról magyarra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.