Vörösmarty Mihály

Pusztanyéken született 1800. december 1-én római katolikus családban. Apja, idősebb Vörösmarty Mihály, gróf Nádasdy Ferenc nyéki birtokán volt gazdatiszt. Anyja Csáty Anna volt. A magyar romantika egyik legnagyobb alakja, a költő, író, ügyvéd Pesten halt meg 1855. november 19-én.

Puszta-Nyéken végezte az elemi iskolát, a középiskolát pedig a székesfehérvári ciszterci és a pesti piarista gimnáziumban. Saját maga kereste meg a kosztra és szállásra valót két fiú tanításával. Ebben az időben sokat olvasott, főleg klasszikusok fordításait.

1817-ben apja meghalt, innentől a család folyamatosan szegényedett, néhány év múlva mindenüket el kellett adniuk. Ebben az évben kezdte az egyetemet is, mellette pedig nevelőként dolgozott a Perczel-családnál (Perczel Sándor három fia, Miklós, Móric és Béla voltak a növendékei). Nyolc évig volt nevelő a családnál, miközben beleszeretett Perczel Adélba (Etelka), illetve elvégezte a bölcseleti tanfolyamot.

Ezt követően jogot tanult, majd joggyakornok volt és felesküdött királyi táblai jegyzőnek. 1824. december 20-án letette az ügyvédi vizsgát, de nem ügyvédkedett. Az írói pálya mellett döntött, megismerkedett Fáy Andrással és Deák Ferenccel.

1823-ban fogott hozzá a Zalán futásának megírásához, mely elhozta számára hírnevet. Az 1825-ben megjelent honfoglalási eposz kapcsán kapta a nemzet ébresztője nevet.

1827 és 1831 között szerkesztette a Tudományos Gyűjteményt és ennek szépirodalmi havi melléklapját, a Koszorút. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én második rendes taggá választotta, majd és néhány nappal később az elhunyt Kisfaludy Károly helyébe elsőnek.

Anyagi helyzete lassan rendeződött, anyját is segíteni tudta. Korábban Mázsa utcai lakásában sokszor még fűteni sem tudott, többször díszruháját is zálogba kellett adnia. Anyja azonban 1834. szeptember 15-én elhunyt, édesanyja, ő pedig nem tudott elbúcsúzni tőle. Ezt egy epigrammával pótolta.

1837-ben társaival megalapította a Kisfaludy-Társaságot. 1837-től 1843-ig Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel szerkesztette az Athenaeumot. Ez idő tájt kezdett színi kritikákat írni, melynek köszönhetően közeli kapcsolatba került a színházi társasággal. Társaságukból alakult meg a Nemzeti Kör, majd az Ellenzéki Kör.

1842-ben, saját költségén jelentette meg új kötetét, de alig kelt el belőle 20 példány. Ez nem fedezte a nyomtatási költségeket, ezért lefoglalták bútorait. Mikor elmesélte ezt Kossuth Lajosnak, ő másnap vezércikkben „Szégyen, gyalázat…” kezdettel vezércikket közölt le, mire azonnal felvásárolták az összes példányt.

1843-ban feleségül vette a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát (1826-1882). Négy gyermekük született: Béla, Ilona, Erzsébet és Mihály, aki kisgyermekként meghalt.

A politikába nem akart belefolyni, de Széchenyi elgondolásait örömmel fogadta, ahogy 1848-at is. A mozgalom kiszélesedése azonban aggodalomba ejtette. A felkínált pesti egyetemi irodalmi tanszéket sem fogadta el.

A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett, amitől egészségi állapota megromlott. Egyik lánya is meghalt, ez még betegebbé tette. 1850-ben ezért Pestre ment és feladta magát. Haynautól kegyelmet kapott, így családjával Csepre, neje szülőhelyére költözött.

Barátai elérték, hogy Baracskán Vörösmarty élete végéig 1 forintért földet és házat kapjon. Ott köztiszteletnek örvendett, a baracskai urak elhalmozták mindenfélével.

Betegsége 1853 őszén komolyabb fordulatot vett. A Pesti Napló 1855-ben közölte utolsó költeményét, A vén cigányt. November 17-én egész családjával Pestre költözött a Váci utcai Kappel-házba (ahol 25 évvel korábban barátja, Kisfaludy Károly lakott és meghalt), hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen. A lépcsőn azonban összerogyott, ezért lefektették, és nem is kelt fel többé. November 19-én Deák Ferenc és Kemény Zsigmond még meglátogatták, de alig hogy távoztak, délután negyed kettőkor agyszélhűdésben meghalt.

Temetése november 21-én nemzeti gyászünnep volt, rengetegen kísérték utolsó útjára a Kerepesi temetőben. Deák Ferenc felhívására néhány hó alatt 103 000 forint gyűlt össze özvegyének és gyermekeinek. Sírjára, melyet a Rákosi-korszakban fel akarták számolni, Székesfehérvár állított szobrot.

Főbb művei:

Zalán futása; Csongor és Tünde; Szózat; A Guttenberg albumba; Gondolatok a könyvtárban; Országháza; A merengőhöz; Emlékkönyvbe; A vén cigány

Fordítások:

Julius Caesar; Lear király

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.