2011.09.08 - A barokk 2 - a művészeti ágak
2011.09.08. 21:21
Barokk a különböző művészeti ágakban
A barokk az építészetben
A fő cél az erő kifejezése volt, valamint a meghökkentés, gyönyörködtetés, hogy a szemlélő szinte révületbe essen. Mint minden művészeti ágra, az építészetre is jellemző volt a festőiség, a kontrasztok, a dinamizmus, a túldíszítettség és az érzelmek ábrázolása. A barokk épületek harmóniát sugároznak és hierarchikusnak mutatják a világot.
A barokk építészet egyik alapmotívuma a csigavonal volt, amely elsőként a római Il Gesu (1584) templomban jelent meg. Az addigi geometrikus formák helyett hajlított alakzatok jöttek létre, melyek mozgalmasabbá tették az építményeket.
A barokk építészet legfőbb alkotásai a templomok, melyek rendkívüli díszítettségükkel, aranyozásaikkal, márványdíszeikkel az egyszerű hívőket teljesen elkápráztatták és ráébresztették a római katolikus egyház hatalmára és nagyságára.
A kor építészei élenjártak az illúziókeltésben. A díszítést és a festést úgy alkalmazták, hogy azzal megnöveljék a térérzetet. A kastélyoknál és a palotáknál ezt a célt szolgálták a mennyezetre festett kupolabelsők, vagy a tükörtermek. A barokk palota egyik legfontosabb eleme a belépőt fogadó tágas előcsarnok volt, amelyből ünnepélyes hatású lépcső vezetett fel az első emeleti díszterembe. Ehhez csatlakoztak két oldalról a szalonok. Ezt a hangsúlyos szintet nemes emeletnek hívták.
A Rómában született új stílus hamar elterjedt egész Európában. Miután a pápai udvar visszanyerte irányító szerepét, az egyházi elöljárók római látogatásai megszaporodtak. Az új stílus felkeltette érdeklődésüket, és hazatérve hasonlóakat rendeltek. Emiatt az európai építészek rákényszerültek, hogy maguk is Rómába utazzanak, és a helyszínen tanulmányozzák az új stílust. Ezt követően alakult ki az a szokás, hogy a Rómában tett utazás a jó nevelés része. Aki nem járt Rómában, az nem kapott kellő útravalót az élethez.
A barokk a szobrászatban
Ebben a művészeti ágban az alkotók a szélsőséges, földöntúli emberi érzelmeket hangsúlyozták. A szobrok mozgalmasak, gyakran alapoznak a fény-árnyék hatások nyújtotta illúziókeltési lehetőségeket.
Mind az építészetben, mind a szobrászatban kiemelkedő alkotó volt a nápolyi Giovanni Lorenzo Bernini. Mecénása, Maffeo Barberini, a későbbi VIII. Urbán pápa az újjáépülő Vatikánban adott munkát pártfogoltjának. Bernini talán leghíresebb épületegyüttese a római Szent Péter-bazilika oszlopsora, de ő tervezte Szent Péter trónusát is. Legismertebb szobra a Szent Teréz extázisa. A szobrot egy titkos ablakból érkező fény világítja meg.
A barokk a festészetben
A festészet több dologban is felülmúlta a reneszánsz alkotásokat. Míg korábban az elrendezés szimmetrikus egymás mellé rendelés volt, a barokkban alá-fölé rendelés figyelhető meg. A korábbi egy nézőpont helyett már több nézőpont jelenik meg, és megfigyelhető mélység is a képeken. A színek gazdagok és élénkek.
A barokk festészet dinamizmusát az adta, hogy az időben lejátszódó cselekményt, magát a történést akarta bemutatni, ezért sokszor magát a mozgást jelenítették meg. Lendületes vonalvezetés jellemezte, valamint a fény és az árnyék ellentétével való játék.
Fontosak voltak az alakok, akiknek az arcán sokszor túlzott érzelmek jelentek meg. Pompa és színpadiasság jellemezte őket. Az alakok legtöbbször összefonódnak. Még a mellékalakok is igen kidolgozottak. Mind a ruhák, mind a háttér precízen megfestett.
A korabeli festők a legjelentősebb megbízásokat egyházi, főúri, és királyi megrendelőktől kapták. A főelvárás az volt, hogy a festmény megragadja a képzeletet, és a művész látványos elemekkel fokozza a hatást. A fő témák bibliai és mitológiai jelenetek voltak, gazdagon díszített főúri portrék, a táj- és zsánerképek. Megjelentek az újdonságnak számító csendéletek is.
A barokk festészet főbb alkotói: Itáliában Caravaggio, Spanyolországban Velázquez, El Greco, a Németalföldön és Flandriában Vermeer, Rubens, Rembrandt voltak. Magyarországon Mányoki Ádám (II. Rákóczi Ferenc portréja) legismertebb barokk stílusú festő.
A barokk a zenében
A zenei barokkot 1607-tól, az első opera (Claudio Monteverdi: Orfeusz) megszületésétől 1750-ig, Johann Sebastian Bach haláláig számoljuk. Ez volt az a kor, ahol az ember teljes mértékben hitt a zene boldogító hatásában.
A különbség a reneszánsz és a barokk zene között főként a hangszerek szerepében érhető tetten. Előbbiben a háttérbe szorultak, csak az énekeket és a táncokat kísérték, míg utóbbiban már a középpontba kerültek. Megjelent a hangszerelés, melynek lényege, hogy a zeneszerző pontosan meghatározta, melyik szólamot melyik hangszer játssza. Ez vezetett a zenekar kialakulásához.
A barokk a vonós hangszerekre írt művek virágkora. Ebben a korban fejlődtek ki ezek a hangszerek, amelyek kisebb-nagyobb változtatásokat leszámítva teljesen megegyeznek a mai változatokkal. Kialakult a versenymű (concerto), ahol a szólóhangszer felelget, versenyez a zenekarral. A concerto grosso hangszercsoportok versenye a zenekarral.
Jellemzője volt a kor zenei műveinek a teraszos vagy lépcsőzetes dinamika, azaz a halkítás/hangosítás nem fokozatosan történt, hanem pillanatok alatt. Kedvelt volt még a szekvencia, egy rövid zenei motívum többszöri ismétlődése.
|