Balassi Bálint élete

Balassi Bálint (eredetileg Balassa Bálint, de ő maga is sokféleképpen írta nevét, gyarmati és kékkői báró) Zólyom várában született 1554. október 20-án. Ő volt a magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja, és az első, aki magyar nyelven alkotott kiemelkedő életművet. 1594. május 30-án halt meg Esztergomnál

Apja Balassa János volt, a zólyomi vár főkapitánya, anyja Lekcsei Sulyok Anna, az egri várvédő Dobó István és az erdélyi Bocskai György (aki Bocskai István, későbbi fejedelem apja) sógornője.

Az egész családra jellemző volt, hogy okosak voltak, műveltek és erőszakos köpönyegforgatók. Két dolog érdekelte őket igazán: minél több vár és minél több asszony megszerzése. Jól egyesítették a középkor rabló lovagjait és a reneszánsz kalandorokat.

Ez a kettősség Balassi Bálintban is tetten érhető. Korának egyik legműveltebb, kilenc nyelven beszélő (magyarul, latinul, szlovákul, horvátul, lengyelül, románul, törökül, németül és olaszul), író, olvasó férfija, hangszereken játszik, énekel, s erőszakoskodik, asszonyokat hódít, férjekkel párbajozik, miközben mélyen vallásos, bánja bűneit, de mégsem hagy fel velük.

Gyermekkorában egy esztendeig Bornemissza Péter nevelte mind tudományos, mind vitézi dolgokra, és a költészettel is ő ismertette meg. 1565-ben néhány évre Nürnbergbe került, ahol magántanulóként középszintű iskolát végzett. Elképzelhető, hogy járt egyetemre, talán Padovában is, de ezekről pontos források nincsenek.

Apját 1569-ben hamis vádakkal fogságba vetették, így mikor 1570-ben megszökött, az egész család Lengyelországba menekült. Itt Balassi német nyelvű irodalmat fordított. 1572-ben apját felmentették a vádak alól.

1575-ben Erdély és a fejedelem, Báthory István ellen vonult, de már Erdély határánál megsebesült és elfogták. Báthory azonban magához vette, és előbb a gyulafehérvári udvarában, majd lengyel királlyá választása után a krakkói palotában tartotta maga mellett. 1576-ban azonban meghalt az apja, így a hazatérésen és a házasságon kezdett gondolkodni. Természetesen főleg a lehetséges hozomány miatt.

Több hajadonnak is udvarolt, akiket szerelmes versekkel próbált elcsábítani, hűen a kor szokásaihoz. Ezek a kor divatos dallamaira íródtak. 1578-ban találkozott a nála kicsit idősebb Losonczy Annával, és beleszeretett. Igaz, a hölgy ekkor már az egri várkapitány felesége volt, de Balassi ettől függetlenül egész verssorozatot írt szíve választottjának. Érzelmei nem maradtak viszonzatlanok, így, hogy Anna közelében lehessen, egri katonai szolgálatra jelentkezett. Azonban Anna férjét horvát bánná nevezték ki, így elutaztak Horvátországba. Balassi így már nem igazán akart Egerben maradni, de távozási szándékát nem engedélyezte a haditanács. Így 1579 és 1582 között ötven lovas kapitányaként élte kicsapongó vitézi életét, többször sikeresen portyázva a környék települései között.

1583-tól felerősödtek a polgári ellenérzések vele szemben Zólyomban és Selmecbányán. Az ottaniak gyűlölték a dorbézoló Balassit, akitől minden férfinak féltenie kellett feleségét, lányát. Hogy eltávolítsák, megvádolták egy fiatal özvegyasszony elleni erőszakkal. Balassit el is bocsátották.

1584-ban azonban már megnősült, Sárospatakon elvette özvegyen maradt unokahúgát, Dobó Krisztinát, s vele birtokba vette az ottani várat is, míg a várbeliek ki nem kergették. És mivel a vár a királyé volt, annak elfoglalási kísérlete felségsértési pert vonzott magával. 1585-ben született meg fia, János. Még ebben az évben végrendeletet is írt, mivel súlyos betegség gyötörte. 1586-ban feleségével áttértek a katolikus hitre.

1587-ben felesége megelégelte eddigi életüket, hűtlen lett. Balassi válni akart, így katolikus hitre tértek, hogy a folyamatot meggyorsítsák. A pápa végül vérfertőzés miatt érvénytelenítette házasságukat. Balassi nem sokáig bánkódott, elhatározta, hogy feleségül veszi a megözvegyült Losonczy Annát. Újra írni kezdett, megalkotva a belsőrímekkel ékesített Balassi-strófát.

Katonai pályáját sem hanyagolta, Érsekújváron ötven lovas tartozott hozzá. A várkapitány féltékenysége miatt azonban hamarosan távoznia kellett. Ezt tetézte, hogy Anna máshoz ment újra nőül. El is hagyta az országot, Lengyelországba ment, hogy azok törökellenes hadjáratában vegyen részt. A lengyel király azonban békét kötött a szultánnal.

1591-ben tért haza, és erdélyi lovak eladásával, valamint tokaji borok kereskedelmével próbálta eltartani magát.

1593-ban végre harcolhatott a törökök ellen: részt vett családja várainak visszafoglalásában. 1594-ben, miközben Esztergomot ostromolták, egy gyalogosroham közben mindkét combját szétroncsolta egy szakállas ágyú golyója. Amputálhatták volna lábait, így élete is megmaradhatott volna, de büszkesége nem engedte: egy vitéz nem élhet lábak nélkül. A vérveszteségbe és a vérmérgezésbe halt bele majd két hetes szenvedés után.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.