Janus Pannonius (1434-1472)

A magyar humanizmus elsőszámú költője a mai Horvátország területén, Csezmicén született. Apja, aki hamar elhalálozott, asztalos volt, anyja kisnemesi származású. Nagybátyja, Vitéz János neveltette, ő küldte Ferrarába, Guarino iskolájába.

Itt vette fel antikizáló, humanista nevét, a Janus Pannoniust. Eredeti nevét nem tudni pontosan: vagy születésének helye után Csezmiczei, vagy nagybátyja után Vitéz.

Az iskolában humanista költészetet tanult. Latin nyelven verselt, és lepipálta osztálytársait. 1454-ben Padovába utazott, ahol kánonjogot tanult. Az iskolát négy év alatt elvégezte, ezt követően itáliai utazásra indult.

Itáliai verseit életvidámság jellemzi, a szerelem gyakori témája. Sokszor bírálja az egyházat, annak ellenére, hogy ő is papként tevékenykedett.

1458-ban Magyarországon Mátyást királlyá koronázták. A humanista szemléletű, reneszánsz uralkodó tanult, megbízható emberekkel akarta körülvenni magát. Vitéz János pécsi püspök tanácsára hazahívták Pannoniust, aki az ország kancellárja lett. Ez a pozíció fogta össze az udvari hivatalokat. Miután Vitéz János a király helyettese lett, Pannonius vette át tőle a pécsi püspökséget.

Janus Pannoniusnak egy problémája volt Magyarországgal: szellemi hontalanság gyötörte. Mivel hazánk az oktatás és a műveltség területén jelentősen le volt maradva Itáliához képest, Pannonius úgy érezhette magát, mint akinek nincs kihez szólnia, nincs kivel egyenrangú partnerként beszélnie.

Ebből jelentett egy kis kiruccanást, mikor 1464-65-ben követségbe mehetett a pápához. A pápánál engedélyt kért egy egyetem megalapításához, illetve támogatást próbált szerezni egy törökellenes hadjárathoz.

1466-ban tüdőgyulladást kapott. Ez is, illetve az ország szellemi elmaradottsága is befolyással voltak verseinek hangulatára. Búskomorak versei azonban megjelenik bennük egy erőteljes öntömjénezés – úgy érzi, ő hozhatja el Magyarországnak a szellemi fellendülést és az ismertséget.

1467-ben a főurak összeesküvést szerveztek Mátyás ellen, de ő nagybátyjával együtt kimaradt belőle, amiért a király megjutalmazta. 1471-ben azonban már éppen ők készítenek elő egy lázadást, amiért Mátyás a főnemeseket is meg akarta adóztatni. A király leszámolt a felkelőkkel, így Pannoniusnak menekülnie kellett. Előbb a pécsi várba menekült, majd próbált Horvátországon keresztül Velencébe jutni. Tüdőgyulladása azonban súlyosbodott, ezért 1472-ben a zágrábi Medvevárban elhunyt.

Érdekesség, hogy 1991-ben találták meg a költő maradványait a pécsi székesegyház altemplomában, melyeket 2008-ban helyeztek ott örök nyugalomra. Először, halála után, Zágrábban temették el, de nemsokára Pécsre hozták. Ott azonban hét évig egy lezárt, kátránnyal bevont koporsóban őrizték, nem merték sem hozzá méltó, sem méltatlan helyre temetni. Azonban Mátyás is és a pápa is méltó temetést szánt neki, így kerülhetett a pécsi templomba.

Janus Pannonius koponyája és az egyetlen hiteles kép róla Montegnától

Janus Pannonius rekonstruált arcképe

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.