Szirtes Dániel: József Attila már csak fennkölt

Régről most lett a költészet posztumusza
Manapság a vers köztéren kosz humuszba
S létünk szkafanderben, rostált koszt tubusba
Szánk poros, jellemezük életünk: rossz, puruttya

Ha szánk poros legyen testünk telje por!
Hisz porból lettünk porrá leszünk
minden liberális, nem kell solo riport
Edd meg magyar amit eléd teszünk!

Erodálnám fejemből szkatofiliám
A sötétségben nem lehet hisz nem vagyok Ílián
De sötét égre szentellek itt lennt, ragyogj Líviám 
S Dániel, én szebbé teszlek mert itt lakom ez illik rám

Sokszor hallom, Európa szivében mivagyunk az Alien
S döbbenetünk üti magunkat orcán, hogy a földön él ilyen?
Kérdezd! Mért? A Magyar mért, milyen?
Legyünk büszkék Kord-társainkra nem? mondd ó lady ann

Lényed a lényeg, lélekben lélegzik itt József Attila
József Attila ki a kortárs költészetet is móresre tanítja
De testben nincs, kell egy Mózes ki botját Dunánkba hajítja
S szemléletünk ketté hasitja mint Góliát homlokát a parittya

Lesz a jó, s lesz a rossz. Válaszd a köztest, a Magyarközéputat!
S boldogulva szüless ujra 106odjára is József Attila 
Érzem az elhajtott kedvem s felhajtott árva öröm
Végre lehajthatom szemem s felhajtom árpa söröm

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés