A lovagi irodalom

Ennek az irodalmi műfajnak a kialakulásához a várkastélyokban és királyi udvarokban folyó udvari élet vezetett. A kor lovagjai itt élték hétköznapjaikat, miközben hűségesen szolgálták hűbérurukat.

A lovagi életet szabályok korlátozták. Ilyen erkölcsi szabály volt az elesettek védelmezése, a keresztény hit szolgálata (ekkor folytak a harcok a Szentföldön), bátorság, erkölcsi tisztaság, becsület, hűség, de ide sorolható a szerelem is.

Ezt a lovagok igen különösen értelmezték. Csak férjezett úri hölgyek szívét próbálták meghódítani, ugyanis úgy gondolták, a szerelem és a házasság nem jár együtt. Abban a korban ugyanis a házasság, főleg vagyonos embereknél nem szerelmi alapon, hanem kölcsönös érdekből történt. A heves szívű lovagok pedig készek voltak, hogy a kényszerházasságtól szomorú asszonyokat vigasztalják.

A francia lovagi irodalom

Franciaföldön a lovagi irodalomnak trubadúrlíra volt a neve. Egyik legjelentősebb alkotás a Roland-ének a 12. századból.

A mű Nagy Károly uralkodása idején játszódik. Főhőse Roland, a császár rokona, aki a szaracénok (pogány arabok) ellen harcol. Csapatában egy gróf árulást követ el, ezért csapdába esik. Kürtjével visszahívhatná a császár seregét, de ezt lovagi büszkesége nem engedi. Harcol, míg teljesen kilátástalanná válik helyzete. Ekkor megfújja a kürtöt, majd elesik a csatában.

A császár visszatér csapatával, s megbosszulja Roland halálát.

A műben a lovagi eszmények sora jelenik meg: bátorság, hit, barátság, a bajtárs halála feletti gyász, a gonoszság gyűlölete.

A német lovagi irodalom

A német területeken minnesängernek hívták a lovagi éneket. Legfőbb mű az 1200 körül keletkezett Niebelunk-ének.

Főhőse, Siegfried dicső harcos. Csatái sorn előbb egy láthatatlanná tevő sapkát zsákmányol, majd megöl egy sárkányt. Ennek vérében megfürödve sebezhetetlenné válik, ám lapockájára tapad egy levél, így, mivel a vér ott nem éri, ott sebezhető marad.

Siegfried szerelmes Krimhildába, ezért megkéri annak bátyját, Guntert, hogy engedélyezze az udvarlást. Gunter beleegyezik, de cserébe segítséget kér szerelme, Brünhilda meghódításához. Siegfried láthatatlanul segít teljesíteni a próbatételt, de még a nászéjszakán is neki kell ugyancsak láthatatlanul lefognia Brünhildát. Jutalma nem marad el.

Azonban nem sokáig élvezheti Krimhilda szerelmét, a két nő ugyanis összeveszik, miközben egy templomba akarnak egyszerre bemenni. A szóváltás során Krimhilda elmondja, hogy segített Siegfried Gunternek. A mérhetetlen testi erejű asszony bosszút tervel, és megbízza szolgáját, Hagent, végezzen Siegfrieddel. Hagen, Guntertől megtudja Siegfried titkát. Ellopja a láthatatlanná tevő sapkát, majd lapockáját átszúrva megöli Siegfridet.

Krimhilda bosszút esküszik. 13 évet kell várnia, hogy beteljesíthesse fogadalmát. Ekkor megy nőül Etele (Attila) hun királyhoz, majd vendégségbe hívja egykori kedvese gyilkosait. A vacsorán felbőszíti a hunokat, akik lekaszabolják a vendégeket, Brünhildát, Hagent és Guntert. A sors azonban megbünteti a testvérgyilkosságot: az egyik hun harcos véletlenül halálosan megsebzi Krimhildát.

Trisztán és Izolda

A mű a kelta mondavilág terméke. A történet nagy része Cornwallban, Márk király udvarában játszódik. Márk Artúr király rokona, unokaöccse pedig a címszereplő Trisztán.

Trisztánnak akkor jut fontos szerep először, mikor az ír óriás, Morholt Cornwall kapuit döngeti, hogy sarcot (pénzt és ifjakat) szedjen be a várostól. Trisztán kihívja párbajra és megöli, azonban Morholt dárdájától, melynek hegye mérgezett volt, ő is megsebesül. Egyetlen esélye, ha ír földre hajózik az ellenszerért.

Álruhába bújik és áthajózik. Itt találkozik az ír királynéval, Izoldával, akinek az öccse volt Morholt. A királyné meggyógyítja, majd összeismerteti lányával, aranyhajú Izoldával. Mikor Trisztán visszatér Cornwallba, áradozik Márk királynak a lány szépségéről. A király meg is bízza, hogy kérje meg számára a lány kezét. Trisztán visszahajózik.

Közben az íreket egy hatalmas sárkánygyík fenyegeti. Az ír király kihirdeti, hogy annak adja fele királyságát és lánya kezét, aki legyőzi. Trisztán végez a bestiával. Kiderül, hogy ő ölte meg Morholtot, de megbocsájtanak neki, ő pedig megejti a lánykérést. A király elfogadja az ajánlatot.

A fiatalok hajóra szállnak. Út közben megszomjaznak, és isznak Izolda komornájának borából. Nem tudják azonban, hogy az bájital, melyet Márknak és Izoldának készítettek, hogy házasságuk mellé szerelem is járuljon.

Itt megmutatkozik a lovagi irodalom azon véleménye, hogy a házasság és a szerelem nem jár együtt. Márk is igazából érdekházasságot kötött volna, így a kétoldalú, igaz szerelemhez bájitalra volt szükség. Ez a bájital az, ami később feloldozza Trisztán bűne alól: az hogy elárulta királyát, varázslat következménye, önmagától sosem tett volna ilyet, hiszen a lovagi eszmények nem engedik.

A fiatalok természetesen az italtól azonnal szerelemre lobbannak egymás iránt. Nem is tudják türtőztetni magukat: a komorna őrködése mellett már a hajón egymáséi lesznek. Kapcsolatuk nem derülhet ki, ezért miután férjhez megy Márkhoz, a nászéjszakára szűz unokahúgát küldi be lefátyolozva.

Később is megragadnak minden alkalmat, hogy egymáséi legyenek, s bár többször úgy tűnik, leleplezik őket, mindig sikerül kimagyarázkodniuk. Végül addig féltékenykedik Márk, hogy Izolda meggyűlöli, és már nem is titkolja Trisztán iránt táplált érzéseit. Az ifjú lovagnak így menekülnie kell.

Francia földre hajózik, s ott harcokkal próbálja feledni érzelmeit – sikertelenül. A király lánya, fehérkezű Izolda szerelmes lesz belé, s addig üldözi érzéseivel, míg a fiú megkéri kezét. Összeházasodnak, de a nászéjszakán Trisztán nem teszi magáévá a lányt, akit ez természetesen igen elszomorít.

Később Trisztán egy barátjának próbál segíteni, aki szerelmes egy férjes asszonyba. A férj azonban lekaszabolja a csábítót, s Trisztánnal is végezni próbál, de az lemészárolja az egész küldöttséget. A harcban ő is halálosan megsebesül. Fehérkezű Izoldát arra kéri, hogy küldessen aranyhajú Izoldáért, hogy utoljára még láthassa. Meghagyja, hogy a hajó fehér vitorlával jöjjön, ha Izolda eljön, s feketével, ha nem.

Aranyhajú Izolda természetesen azonnal útra kel. Fehérkezű azonban, mikor meglátja az érkező hajót, azt hazudja férjének, hogy a vitorla fekete. Trisztán szíve megszakad bánatában. Mikor aranyhajú megpillantja halott kedvesét, bánatába ő is belepusztul.

Márk ekkor tudja meg, hogy a fiatalok szerelme a bájitalnak volt köszönhető, így megbocsájt nekik. (Erre utaltam korábban: a lovagi világban megbocsájthatatlan lett volna, ha egy lovag elárulja akár ilyen módon is urát, azonban a varázslat ellen nem tehettek semmit a fiatalok.) Egymás mellé temeti el őket, hogy halálukban legalább összetartozzanak. Sírjukból egy rózsabokor és egy szólóvessző hajtott ki, melyek szorosan összefonódtak, mutatva síron túli szerelmüket.

Mottójukként a következő idézet szolgálhat:

„Izolda – örömem te! Izolda – kín mely ég,

Te vagy nékem az Élet, te vagy nékem a Vég!”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.