A középkori irodalmi műfajok 1.

A középkor irodalmát három részre oszthatjuk a műfajokat tekintve. Először az egyházi irodalom jelent meg, mely a vallásos szemléletet hirdette, megvetve a földi életet. A következő csoportba a vágáns dalokat, azaz a diákköltészetet sorolhatjuk. A harmadik típus a keresztes háborúk nyomán jelent meg, ez a lovagi költészet.

Az egyházi irodalom

A vallásos költészet fő célja az Istenhit felé terelés volt, illetve a már hívő embereknél az áhítat fokozása. Az egyház elvetette a földi létet, Siralomvölgynek tartotta azt, ezért a túlvilágra koncentrált. Az élet legfőbb céljának a Mennyországba való jutást tartották, s az ezt szolgáló aszkéta életet hirdették.

Az egyházi irodalom főbb műfajai a következők voltak: himnusz (Isten dicsőítése), prédikáció, példázat, legenda. Hangsúlyos szerepet kapott a Mária-ének is, mely Jézus anyjának szenvedéseit és fájdalmát mutatta be.

Érdekesség, hogy a egyházi irodalomban jelenik meg először, valószínűleg a népköltészet hatására a rím és a ritmus. Előbbi a sorok végének hangzásbeli összecsengése által, utóbbi pedig a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozásának köszönhetően jön létre.

A magyar vallásos irodalom

Az első fennmaradt magyarországi nyelvemlékek latin nyelvűek. Teljes biztonsággal álltható, hogy már korábban is létezett egy úgynevezett ősköltészet, de ebből írásos emlék nem maradt fenn. Hogy mégis volt, azt az bizonyítja, hogy a magyar nyelven íródott munkák komoly felkészültséget mutatnak.

Az első mű, mely magyar szavakat tartalmazott, a Tihanyi apátság alapítólevele volt 1055-ből. Ebben 58 magyar szó, szókapcsolat található.

Az első fennamardt, teljesen magyar nyelvű szöveg a Halotti beszéd és könyörgés, mely 1200 körül íródott, s egy latin nyelvű szöveg átdolgozása. A 18. század végén Pray György fedezte fel a később róla elnevezett Pray-kódexben.

A mű egy temetési prédikáció, mely feleleveníti, hogy honnan származunk, s hová térünk vissza (porból vagyunk s porrá leszünk). Bemutatja a paradicsomi tilalmakat, a bűnbeesést és a kiűzetést. A végén figyelmeztet, hogy senki sem kerülheti el a halált, ezért imádkozásra szólít fel. Az alkotás érdekessége, hogy számos retorikai elem megtalálható benne, mint a megszólítás, kérdés, válasz, felkiáltás, érvelés. Megjelenik még a költői képek közül a figura etymologica, amikor a szó önmagával alkot birtokos jelzős szerkezetet: halálnak halálával halsz.

Az első magyar nyelvű vers az Ómagyar Mária-siralom, mely ugyancsak a 12. században keletkezett. 1922-ben találták meg Leuvenben egy antikváriumban. A belga városról elnevezett kódex (Leuveni kódex) 134. lapjának hátsó oldalára írták. Valamikor megpróbálták lekaparni a művet, valószínűleg mert a kódex későbbi tulajdonosa nem értette a szöveg nyelvét és el akarta távolítani a latin nyelvű munkák közül.

A vers Máriáról szól, aki keresztre feszített fiát siratja. E/1-ben szólal meg. Szavai kétségbeesést mutatnak, hol saját nyomorúságát mondja el, hol fiát szólítja meg. Saját életét kínálja fiáért cserébe, vagy maga is vele halna.

Fejlett rímekkel lehet találkozni. Megjelennek páros rímek: aabb, félrímek: xaxa, de található bokorrím is: aaa. Ezek mellett alliterációk és figura etymologica is megfigyelhetők.

A magyar irodalom kapcsán fontos megemlítenünk a krónikát és a gesztát. Az előbbi olyan munka, mely az eseményeket időrendben közli, míg az utóbbi szépirodalmi igénnyel megírt, tudatosan szerkesztett mű, mely vegyíti a valóságot és a költészetet. Témáik elsősorban a magyarok eredete, a honfoglalás és a kalandozások voltak.

Az első ilyen fennmaradt munka Anonymus (Névtelen) Gesta Hungarorum (A magyarok cselekedetei) című munkája a 13. század elejéről. 1283 környékéről Kézai Simon gestája maradt fenn, melynek címe ugyancsak Gesta Hungarorum. Ez a hun-magyar rokonságot tárgyalja, benne Attila történetével, a honfoglalást pedig a hunok visszajövetelének tekinti. A hun-magyar azonosságot tárgyalja Kálti Márk Képes Krónikája is, ősi mondákkal kiegészítve.

Legendák

Az egyházi irodalom egyik legfontosabb részét a legendák (olvasandó dolgok) képzik. Ezek Krisztusnak, Máriának és a szenteknek az életét, csodás történeteiket mutatja be prózában vagy verses elbeszélésben. Fontos jellemzőjük, hogy a történetek erkölcsi tanulsággal vannak ellátva. Amellett persze, hogy lelkileg épületesek, sokszor szórakoztatóak, izgalmasak, érdekfeszítőek, és néha az erotika is megjelenik bennük, igaz negatív formában.

Az első fennmaradt művek itt is latin nyelvűek, magyar nyelven a 13. századtól íródtak legendák. Az első munkák Szent Istvánról, Szent Imréről, Szent Lászlóról, Szent Gellértről szóltak.

Nagyon híres a mindössze 28 évet élt Szent Margit (1242-1270) legendája. IV. Béla lányát apácák nevelték, s ő mga is szűzi fogalmat tett. Margit az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképe volt, aki bármilyen munkát elvégzett, miközben saját testét sanyargatta. Számos csodát vonnak élete köré, de még halálához is. Úgy tartják ugyanis, hogy holtteste három hétig nem indult oszlásnak, sőt rózsaillatot árasztott. 1943-ban avatták szentté.

Szintén érdekes Assisi Szent Ferenc (1182-1226) legendája. Az olasz szerzetes lemondott örökségéről és szegénységi fogadalmat tett. Leprásokat gyógyított, templomokat újított fel, majd 1209-ben társaival megalaktották a ferencesek rendjét. Tagjai a fráterek, azaz testvérek voltak, akik krisztusi életet életek Isten szolgálatában. 1228-ban avatták szentté.

Szent Ferenc annyiban szembe helyezkedett az egyház tanításával, hogy nem osztotta azt a nézetet, miszerint a földi lét siralmas. Úgy gondolta, nem lehet az rossz, amit Isten teremtett. Erről szól Naphimnusz című műve is, melyben a világegyetem szépségeit dicsőíti.

Latin nyelvű legendáját 1370-ben fordították magyarra. Az 1440-es Jókai-kódexben maradt fenn, mely a legrégebbi teljesen magyar nyelvű könyv.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.