A középkor irodalma

Társadalmi változások

A Római Birodalom a 3. századtól kezdve hanyatlani kezdett, megtorpant a terjeszkedés, s mivel egyre kevesebb rabszolga került Rómába, leáldozott a rabszolgatartásra épülő gazdaságnak is. A gazdaság hanyatlása mellett erkölcsi válság is sújtotta Itália lakosságát. Mindezek tetejébe a környező népek népvándorlási hullámát (gótok, hunok, vandálok) sem sikerült megfékezniük. Mindezeknek köszönhetően a 476-ban a Nyugatrómai Birodalom felbomlott. Ettől az évszámtól számítjuk a középkort, mely egészen 1492-ig, Amerika fölfedezéséig tart.

Az új korszak új országok, államok létrejöttét hozta magával. Ezek átvették az addigi antik kultúra értékeit, továbbfejlesztve azt. Megváltozott a társadalmi rend: most már feudalizmusról beszélünk, melyben a rabszolgaságot felváltotta a jobbágyság. Új világnézet is előtérbe került, a kereszténység, mely főleg a szegények, a megalázottak és a rabszolgák között terjedt, mivel minden embert egyenlővé tett Isten előtt, kiterjesztve rájuk a megváltás eszméjét.

Az egyház a fennálló rend mellett foglalt állást: el kell fogadni a királyok hatalmát, hiszen azt Istentől kapták. Minden embernek el kell fogadnia helyzetét. Hirdették a műveltség igényét, az emberségességet és a törvények tiszteletét. Mindezek mellett a földi létet egy állomásnak gondolták (Siralomvölgy, ahol minden rossz), ahol az embernek egyetlen célja van: a túlvilági boldogság és az örök üdvösség elérése. Ennek eléréséhez a test sanyargatása kellett (aszkézis), a böjt (éhezés), cölibátus (testi vágyak megvonása), fürdés mellőzése (ami inkább a járványok elterjedését segítette).

Az ókeresztény irodalom

A kor irodalma főleg vallási témájú volt. Legelőször görög, később latin nyelvű munkák jelentek meg, majd fokozatosan terjedtek a nemzeti nyelven írott művek is. Az irodalmi alkotások egyik legfontosabb jellemzője volt a tanító jelleg. A különböző műfajok, mint prédikáció, katekézis, szövegmagyarázat, legendák szentekről és mártírokról, himnuszok közös vonása, hogy tanítani, nevelni szándékoztak az olvasót.

Az egyik legfőbb keresztény műfaj a himnusz volt, melynek az ókor és a középkor fordulóján két jelentős képviselője volt. Szent Ambrus rímtelen jambusi sorokban alkotott. Himnuszai 8 versszakosak, egyenként 4 sorral. Ez az ambroziánus himnusz.

Szent Ágoston (Aurelius Augustinus) életműve kicsit bővebb. A pogány apától és keresztény anyától származó író fiatal éveiben a világi örömöknek élt, mígnem egy kerti séta alkalmával csodálatos dolog nem történt vele. Egy fiú hangot hallott, mely azt mondta: „Vedd, olvasd!” (Tolle, lege). Ágoston nem értette, mire vonatkozik ez, de mikor maga elé nézett, egy Bibliát pillantott meg, kinyitotta, s az Szent Pál levelénél nyílt ki. A következőket olvasta: „Nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust és ne gondozzátok a testeteket a vágyakozásra.” Ez olyan hatással volt rá, hogy megtért, s kolostori magányba vonult.

Több mint 100 művet alkotott, miközben a tudást és a jámborságot hirdette. Egyik fő műve a Vallomások (397-400), melyben saját életútját eleveníti fel. Feszegeti az emberi lélek rejtelmeit, bemutatja saját lelkét, melyet harctérként, a jó és a rossz küzdelmének helyszíneként ábrázol.

A szerzetesrendek

A szerzetesek a keresztény egyház által jóváhagyott szabályok szerint, közösségben élő emberek. Krisztusi életet élnek, fogadalmat tesznek a testi   tisztaságra (szüzesség), a szegénységre és az engedelmességre Isten és a világi feljebbvalók előtt. Kolostorokban éltek, ahol a vallási teendők mellett a világi dolgokban is jeleskedtek.

Fontos tanítói munkát végezte a kolostor környékén az emberek között. Ez vonatkozott a lelki dolgokra is, de segítettek a földművelés és az állattenyésztés modernizálásában is. A kolostor környékén maguk földet műveltek, szőlőt termesztettek, képeket festettek és a betegeket gyógyítottak. Ezek mellett fontos könyvmásolói és írói munkát is végeztek.

Ezeket a könyveket nevezzük kódexeknek. A kódex borítója két bőrrel és viasszal bevont fatábla volt, benne összefűzve vékony bőr, úgynevezett pergamen lapok. Ezt később papír váltotta fel. A lapokat kézzel írták, az első sor első betűjét pedig díszesre, a többi betűnél jóval nagyobbra festették. Ezt nevezzük iniciálénak. A lapokat sokszor apró képecskékkel is díszítették, ezek voltak a miniatűrök.

A legelső szerzetesrendet Szent Benedek alapította 529-ben Montecassiono hegyén. Ők voltak a bencések, akiknek a szabályzata az apostolokhoz hasonló szüntelen tevékenységet írta elő. Fő feladatuk az imádkozás mellett az olvasás és a munka volt, jelmondatok is ezt fogalmazta meg: „Imádkozz és dolgozz!” („Ora et labora!”).

A szellemi és az irodalmi élet

A középkorban megindult a városi élet fejlődése. Egyre többen vándoroltak vidékről a nagyobb központokba, ahol megindult a polgárosodás, azaz egy értelmiségi réteg kezdett megjelenni. Ez a réteg már nem kétkezi munkával kereste kenyerét, hanem szellemi tehetségével: írásból vagy tanításból élt.

A hatalmi elit kulturális igénye is megnőtt, ami segítette az értelmiségi réteg növekedését Képzések indultak, megjelentek az első egyetemek (Oxford, Párizs, Padova, Genova), ahol orvosi, teológiai, egyházjogi tanulmányokat lehetett folytatni. Erős keleti, főleg arab hatás is jelentkezett az orvoslás és a matematika területén.

Az alapvető műveltséghez a hét szabad művészet elsajátítása tartozott. Grammatika, mely a helyes írást és olvasást tanította, a retorika, azaz szónoklattan, a logika, az aritmetika (matematika alapvető műveletei: összeadás, kivonás, szorzás, osztás, négyzetre emelés, gyökvonás), a geometria (térbeli matematika, kerület, terület, térfogat számítás), zene és asztronómia (csillagászat).

A szellemi élet központjai a kolostorok, egyetemek és főúri várkastélyok voltak.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.