A római irodalom

Róma jelentős késéssel kapcsolódott be mind a társadalmi, mind a kulturális fejlődésbe.  Mivel a környező népekkel vívott harcokban nem akartak alul maradni, sőt, római fennhatóság alá kívánták vonni őket, minél gyorsabban felül kellett múlniuk őket katonailag, technikailag, politikailag és kulturális téren is.

Első lépésként az Itáliai-félsziget népeit egyesítették a Kr. e. 3. századra. Ennek következtében kialakult egy vagyonosabb réteg, mely jókora földbirtokokhoz jutott. Ezek megműveléséhez minél olcsóbb munkaerőt kívántak dolgoztatni. A legolcsóbb pedig a rabszolga. Ezt pedig más népek leigázása biztosíthatta.

A nagyobb földbirtok több terményt eredményezett. Ennek pedig felvevőpiac kellett, Itália területein kívül is. Ehhez ugyancsak meghódított területek kellett, melyek nem csak felvevőpiacot jelentettek, de olyan termékekhez is olcsón hozzá lehetett jutni, melyek Rómában nem voltak. Így jó haszonnal kecsegtető export (elvitel) és import (behozatal) kereskedelem valósulhatott meg.

Róma sorban hódoltatta a környező területeket: Karthágó, Kis-Ázsia, Hellász. A görög területeken folyó harcok alkalmával kerültek kapcsolatba annak kultúrájával. Olyannyira, hogy az ősi, természeti istenek mellé romanizálták a görögöket is. Ez azt jelenti, hogy meghagyták az eredeti tulajdonságaikat, attribútumaikat, de latin nevet kaptak. Kezdetben nem sokat törődtek az ábrázolásukkal, egyszerűen átszállították szobraikat Rómába. De hasonlóan jártak a görög irodalmi művek is, melyek innentől római hadvezérek könyvtáraiba kerültek.

Ezeknek köszönhetően a rómaiak mind a képzőművészetben, mind az irodalomban a görögöket tekintették példaképüknek. Saját műveik megalkotásakor rengeteget merítettek a görög művekből, kiegészítve, újjáteremtve azokat.

A kor szellemi élete a fővárosban, Rómában burjánzott. Az irodalmi művek latin nyelven íródtak. Eleinte kardalokat alkottak, melyek az istenekhez szóló könyörgések vagy hálaadás voltak. Népszerű volt az epikus költészet. Ez a római hősöket, a római erényeket magasztalta, népszerűsítette a szigorú erkölcsöket és az önfeláldozást, melyek a polgárháborúk idején elfelejtődtek. A lírai költészet az egyéni érzéseket mutatta be a polgárháború időszakában (Kr. e. 1. század eleje). Többen szembefordultak a hagyományokkal, hátat fordítottak a közéletnek, helyette vágyaikat, bánatukat énekelték meg. Ők voltak az új költők.

Változást Augustus császársága (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) hozott. Az egyeduralom teremtette béke nyugalmat hozott nemcsak Rómának, hanem az egész birodalomnak (Pax Romana). Ez az irodalomra is jótékonyan hatott, igaz, a hatalomnak voltak elvárásai. A költők Augustus dicsőségét énekelték meg műveikben. Ki azért, mert valóban egyetértett a császár politikájával, ki pedig azért, mert hasznot remélt költészetéért.

Súgó 2 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.01.16. 13:49 ices  Frankon néz ki ez az egész de biztos kell ez nekünk?:D

2011.01.20. 18:22 Jimmy Nem szószerint, de kell kell. Hogy legyen egy kis fogalmatok arról, miből mi következik, hogyan is működnek a dolgok. Leglábbis remélem, hogy ragad rátok belőle...