A felvilágosodás Magyarországon

A felvilágosodás 18. századi eszmeáramlat, melyben a gondolkodás, az ész, a ráció került előtérbe. Hívei megkérdőjelezték a hagyományos intézményeket, szokásokat, az uralkodói zsarnokságból és a népi babonákból a fejlődés útjára kívánták vezetni a népet. Cél volt, hogy az emberek nagyobb jogkört kapjanak, míg a nemességet és az egyházat igyekeztek visszaszorítani.

Magyarországon mindez megkésve jelentkezett, köszönhetően a társadalmi megkésettségnek (a polgárosodás hiánya miatt nem volt számottevő az a réteg, mely a felvilágosodást kívánta volna). Az eszme végül a 18. század utolsó harmadában, átalakulva, új célkitűzésekkel jelent meg. Képviselői a főúri családok, valamint a kis- és középnemesség értelmiségi rétegei közül kerültek ki.

Mivel Magyarországon főleg a nemesség állt a felvilágosodás mellé, értelemszerűen átalakult az a nyugati eszme, mely a nemesek ellen irányult. Hazánkban az elmaradottság leküzdését és a kulturális haladást tűzték zászlajukra. Fő cél volt a magyar nyelv fejlesztése.

Mária Terézia és II. József

Mária Terézia felvilágosult uralkodónőnek számít, köszönhetően rendeleteinek, melyek enyhítették a nép terheit, illetve műveltségüket igyekezett emelni. Persze ezeknek megvolt a maga mögöttes gondolata: a nemesekkel szembeni tehercsökkentés célja az volt, hogy a királyi udvar felé többet lehessen fizetni, míg a taníttatás a jó állampolgár kinevelését célozta.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis nevű rendeletével 6 és 12 éves kor között kötelezővé tette a gyerekek iskolában történő oktatását. II. József, akit felvilágosodott uralkodónak is nevezhetünk, odáig ment, hogy vallásszabadságot hirdetett, illetve a nemesek megadóztatására is készült. Ezzel az alacsonyabb származású rétegek szimpátiáját elnyerte, szemben a megkövesedett gondolkodásmódú nemesekével, azonban német nyelvrendeletével mindenki ellenérzését kiváltotta. Ez ugyanis a hivatali nyelvet kötelezően németté tette volna.

Ettől függetlenül volt egy réteg, akik mindenben támogatták II. József politikáját. Ők voltak a jozefinisták, mint például Kazinczy Ferenc, akik a polgárosodást és a társadalom modernizálását kívánták, még akkor is, ha az esetleg nemesi előjogaik csorbításával érhető el. Velük szemben szerveződött egy nemesi ellenállás, mely védelmébe vette a hagyományokat. Magyarságukat külsőségekben is igyekeztek mutatni: magyaros öltözetet viseltek, magyar ételeket ettek, és a magyar nyelv ügyét igen fontosnak tartották.

A franciaországi forradalom hatására az állam ellen fellépett egy radikálisabb politikai csoport, a magyar jakobinus mozgalom, élükön Martinovics Ignáccal. I. Ferenc magyar király és osztrák császár, aki a felvilágosodás ellen volt, vérbe fojtotta és felszámolta ezt, a vezetőket kivégeztette, a többi résztvevő pedig börtönbüntetést kapott.

A kor irodalmi élete

Az 1770-es, 80-as években kezdett igazán felpezsdülni a magyar irodalmi élet, köszönhetően annak, hogy írói társaságok jöttek létre, melyek folyamatos alkotó munkát folytattak, az eredményekről vitáztak. Folyóiratokat alapítottak, tervbe vették egy magyar tudós társaság felállítását.

Új stílusirányzat jelent meg, a klasszicizmus. Újra divatba jött az antik időmértékes verselés. Ebben főleg Baróti Szabó Dávid, Révai József és Virág Benedek alkotott. A klasszicizmus változataként a szentimentalizmus is utat tört Ányos Pál, Ráday Gedeon, Verseghy Ferenc képviseletében. Ezek mellett a népi hagyományokat is előtérbe hozták, főként Gvadányi József és Fazekas Mihály. Divattá vált az idegen nyelvű regények magyarítása, de eredeti munkák is születtek Dugonics András és Kármán József tollából. A kor legnagyobb hatású irodalmára azonban Bessenyei György volt.

Bessenyei György (1747-1811)

Bessenyei tehetős középnemes család sarjaként Bercelen született. 1765-ben bátyjai után ment Bécsbe, ahol Mária Terézia testőrei közé állt. Ekkor ismerte fel az országnak és saját magának elmaradottságát, ezért önművelésbe kezdett. Nyelveket tanult, majd olvasott ezeken a nyelveken. Megismerte a felvilágosodás eszméit, a kor műveltségét. Testőrtársaiból megszervezte a testőrírókat, mely egy önképzőkör volt. 1782-ben tért vissza Bercelre, onnantól teljesen visszavonultan élt (bihari remete).

Az írásnak rengeteg időt szentelt, számos munkája maradt fenn. Mindhárom műnemben alkotott (versek, eposzok, regények). Számos röpiratot is írt, melyekben kifejti kulturális programját. Ilyen Magyarság című értekezése is. Eszerint a legfőbb célnak a közboldogságnak kell lennie, melynek legnagyobb akadálya a tudatlanság, a nép műveletlensége. Megoldásként a modern tudományoknak, az Enciklopédia ismeretanyagának az elterjesztését vetette fel, természetesen magyarul. A magyar nyelvet azonban egyelőre alkalmatlannak találta arra, hogy ezeket a gondolatokat kifejezze, ezért legsürgősebb feladatnak a nyelv művelését látta Ehhez eszközül a szépirodalmat kívánta használni. Bessenyei a szépirodalom alatt a fejlett nyelvekből (angol, német, francia) való fordítást értette. Ekkor a fordítás leggyakrabban magyarítást jelentett: a szereplők neveit magyarra változtatták, a kort és a színhelyet Magyarországra helyezték (Szabolcs vezér = Lear király).

1772-ben jelent meg Ágis tragédiája című drámai alkotása. Ettől az időponttól számítjuk a magyar felvilágosodást.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.